Homeopátiás fogászat

A fogazat napjainkban egyre inkább az egész szervezetünket érintő egészségügyi problémakör része, lévén inkább a szájüreg, mint a fogak betegségeiről beszélünk, valamint ma már ezen elváltozások egyértelmű szervi összefüggései, más betegségekkel való kölcsönhatásai is jól ismertek. A szájüreg az idegi, vér- és nyirokkeringési, energetikai kapcsolatain, akupunktúrás meridiánjain keresztül szoros oda-vissza kapcsolatban van testünk egyéb részeivel és még akkor nem is beszéltünk a feji területen előforduló állkapocs ízületi, vagy orrmelléküregeket érintő problémákról, melyek szintén nem kezelhetők a fogazat egészének ismerete nélkül. Mindez kiszélesíti ezen –egyébként főleg manuálisnak gondolt- szakma lehetőségeit a homeopátiás gyógyítás számára. Ez nem jelenti azt, hogy a konzervatív fogászati ellátás háttérbe szorulna, sőt hangsúlyoznom kell, hogy aki fogászati területen alkalmazza a homeopátiát, annak a „hagyományos” fogászatot talán még jobban illik tudnia. Továbbra sem lehet a destruált fogat „homeopátiával felépíteni” koronakészítés helyett, vagy egyes esetekben elkerülni a foghúzást (pl. egy vízszintes helyzetben álló bölcsességfog esetén) és kiváltani a sebészeti kezelést egy malignus szájnyálkahártya folyamatnál, vagy kitisztítani a szuvas üreget ezen eljárással. Mire jó akkor a homeopátiás fogászat, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a fog-és szájbetegségek területén?

forrás: biodent honlap

Homeopátiás fogászat: a helyzet anatómiai specifikusságából adódóan gyakrabban alkalmazunk lokális szereket, mint más területen, hisz relatíve nagy felületű nyálkahártyán dolgozunk. Ezeket ősoldatok formájában, vagy szájöblögetőként, illetve krém formájában használjuk, vagy írjuk fel a betegnek otthoni használatra. Szintén gyakori az úgynevezett bevált indikációk szerinti kezelés is, amit leginkább az akut kórképeknél, gyulladásoknál, traumáknál, szövődmények kivédésére alkalmazunk. Ilyenkor „mint egy klinikai előírás szerint”, a tünetekre figyelve több év tapasztalata birtokában már egy –egy betegség, vagy állapot kezelésében bevált gyógyszert használunk. Látszólag háttérbe szorul a „simile”, vagyis a hasonlóság, de ez nem jelenti igazából azt, hogy eltérünk ettől az alaptörvénytől, csak nem feltétlenül vesszük figyelembe egy műtét utáni duzzanat kezelésében a beteg lelki alkatát és előző betegségeit, hanem egy már erre a tünetre bevált szert a klinikai tünetek alapján rendelünk. (De egy rendszeresen visszatérő herpesz esetén már ezek a tényezők is fontosak a szer kiválasztásánál!)

Igen hálás területe a homeopátiának a fogászatban a sebészet témaköre a szövődmények, vérzés, utófájdalom, fertőzés kivédése miatt. Hasonlóan jól hat a módszer a fogzási zavaroknál is és itt nem csak a tejfogakra, hanem a maradó fogakra és bölcsességfog körüli problémákra is gondolok. (Fogszabályozást többnyire nem tudjuk elkerülni csakis kizárólag homeopátiás kezeléssel, de a folyamatot magát segíthetjük.)

Speciális terület a fogágybetegség, ami népességünk majd 90%-át érinti különböző súlyossági fokozatban kezdve a banális ínygyulladástól a súlyos fogkilazulásig, homeopátiás kezelésekkel orvosolhatók. Homeopátiás fogászat nem helyettesíti az egyéni és professzionális szájhigiénét, a mechanikus plakk- és fogkő-eltávolítást és –szükség esetén- az egyes műtéteket, de a betegség- és gyulladáshajlamot csökkenthetjük, a kiváltó háttérbetegségeket kezelhetjük.

A szuvas fog ellátásában is a fogorvosi fúrónak és a tömőanyagoknak van elsőbbsége, de jól megválasztott alkati kezeléssel gyermekkorban lehet remény a carieshajlam befolyásolására, ezen a területen még több tapasztalatra van szükség, de minden esetre elgondolkodtató, hogy jó szájhigiéné mellett is miért van az, hogy egyik alkatú gyerek fogai iszonyúan szuvasodnak, míg más gyereknél ez alig számottevő probléma.

Mindenki ismeri a fogorvosi rendelőben előforduló félelmet és pszichés alapon létrejövő rosszulléteket, hasznos segítség a homeopátia! A krónikus problémák közé tartoznak a különböző feji fájdalomszindrómák, melyek sokszor a hagyományos kezelés csődjét, jelentik, nem mintha homeopátiával oly könnyű lenne ezeket kezelni, de  (a szervi okok kizárása után, a fogazat rendezése után) van rá remény, gondolok itt pl. a neuralgiákra, állkapocs ízületi fájdalmakra.

Nemzetközileg elfogadott protokollok léteznek ma már a nehézfém kivezetés, méregtelenítés során használatos homeopátiás fogászat szereinek alkalmazása. A gondosan felvett anamnézis és különböző műszeres mérések birtokában bebizonyosodottan szükséges amalgámcserék elő- és utókezeléséről van szó. Mivel fogaink kalcium és foszforsókból állnak és ezek anyagcseréje folyamatos (hisz a fog élő szervünk, nem pedig egy darab érzéketlen kemény szövet), nem elhanyagolható az összefüggés ezen ásványok, mint homeopátiás szerek és mint alkati szerek között. Ez a rövid összefoglalás is azt mutatja, hogy a –sokak által unalmasnak és egysíkúnak tartott- homeopátiás fogászatban is bőven van olyan betegség és elváltozás amin lehet és kell is homeopátiával segíteni.