Fogászati góc

Sokan tapasztalták már, hogy néhány jellegzetes, vagy éppen hogy megmagyarázhatatlan tünet hátterének kiderítése céljából az orvos úgynevezett góckeresésre küldte a páciensét.

Mit is jelent ez?

A legtöbben tisztában vannak ma már vele, hogy például egy állandóan fellobbanó, vagy tartósan fennálló tüszős mandulagyulladás gócnak számít. Ilyenkor a szervezet egy körülírt helyén letokoltan olyan krónikus gyulladás áll fenn, ami ott helyben tüneteket nem, vagy alig okoz. A mandulákon kívül az orrmelléküregek, a vakbél, az epehólyag, férfiaknál a prosztata, nőknél a petefészkek, vagy petevezetékek, s a fogak (illetve a fogakat körülvevő szövetek is) lehetnek ezek a bizonyos helyek. Ezekből a gócokból –ha ott krónikusan fennáll a gyulladás- néha-néha bizony kiszabadulhatnak a bent rekedt kórokozók, vagy azok anyagcseretermékei, mérgei és akkor már a szervezet egészét megtámadhatják. A góc távoli hatása létrejöhet a nyirokerek, a vérerek, a kötőszövet útján, vagy idegi és hormonális úton is.

 A fogak esetében a fogbél elhalása után a gyökércsúcs körüli terület jelenthet gócot, amit a szervezet egy lobgáttal próbál elhatárolni. (Ez az az elváltozás egyébként, ami röntgenfelvételen többnyire jól látszik is.) Ez azonban időnként átjárható és időzített bombának tekinthető, mert bár lehet évekig tünetmentes, de bármikor „berobbanhat” és mind helyi, mind általános tüneteket okozhat. Ha általános tünetek is vannak, akkor úgynevezett másodlagos, vagy gócbetegségről beszélünk. Ezek lehetnek igen súlyosak, mint pl. a vesegyulladás, vagy az ízületi gyulladás és a szívizomgyulladás egy bizonyos fajtája, de jelenthet veszélyt a góc a szem, az izom, az idegrendszer szöveteire és gyakoriak a bőrgyógyászati problémák is. Néha teljesen meghatározhatatlan fáradékonyság, fejfájás, alvászavar, állandó hőemelkedés jelentkezik, vagy eltérés van a vérképben.

Megoszlanak a vélemények a szabályosan gyökér tömött, esetleg röntgenológiailag negatív fogakról, véleményem az, hogy egyedileg kell elbírálni minden esetet, hisz a röntgen is „csalhat” (ma már ezért egyre gyakrabban kérünk ún. 3 dimenziós felvételt góckutatás során) és – súlyossági fokát tekintve – nem mindegy, hogy valaki fáradékony, vagy pedig a vesecsatornái károsodtak. Egy biztos, ha gócgyanús fogat találunk, annak a sorsát meg kell oldani, ami lehet konzervatív –fogmegtartó- megoldás, vagy fogeltávolítás.

Tágabb értelembe véve fogászati gócnak tekinthető még: mélyen roncsolt fog esetleg krónikus fogbélgyulladással, gyökérmaradványok, ciszták, elő nem tört fogak (bölcsességfog!), idegentest maradványok (gyökértömőanyag, amalgám az ínyben, csontban, fogágyban), fogágybetegség, körülírt csontgyulladások, beékelődött fogak.

Fontos és gyakori góc a fogágybetegség, mert igen nagy fertőzött területről van szó a fog körüli tasakok nagyságát összeadva, innen a baktériumok és azok anyagcsere termékei egyenesen a véráramba kerülnek és felelősek lehetnek olyan kóros állapotokért, elváltozásokért, mint pl. koraszülés, agyvérzés és szívinfarktus is.

Mivel ma már ismert, hogy minden foghoz tartozik egy-egy ún. működési kör (szervek, ízületek, csigolyák, érzékszervek, melléküregek), nem közömbös a fog és a hozzá rendelt egyéb szerv kölcsönhatása sem részben a diagnózis, részben a terápia szempontjából. ( A biológiai fogorvos például ilyenkor a fejen található különböző akupunktúrás pontokat is vizsgálja, hogy még pontosabbá tegye diagnosztikus lehetőségeit, a terápia pedig nem merül ki csak a fog kezelésében, hanem a rendellenes energiaáramlást és a fennálló energetikai zavarómezőket is helyre kell állítani.) Például foghúzás után is kialakulhat góc a lehető legoptimálisabb ellátás ellenére is, ha a foghoz tartozó szerv krónikusan beteg és kezelés nélkül marad. A krónikus góc hatással van a vegetatív idegrendszer tevékenységére is, ami kifáradási tünetekben, fájdalomban nyilvánulhat meg.

Sajnos nehezíti az orvos dolgát, hogy például foghúzást követően is visszamaradhat bakteriálisan fertőzött csontüreg, melyhez gyakran erős idegi (neuralgiás) fájdalom társul. Ilyenkor a gócban felszaporodott baktériumok által egy idült lob alakul ki, amely egyre inkább elhatárolódik a környezetétől és a felszabaduló méreganyagok irritálják az arcidegeket és fájdalmat okoznak. Ilyenkor a hagyományos vizsgálóeljárásokkal (sokszor még CT is történik) nem mindig lehet kimutatni gócot, ami pedig mégis jelen van.